2013. november 27., szerda

Királykő északi gerinc, nov 24



Pontosan az Ősz utolsó őrzői és a Tél előfutárai közötti „harcnak” lehettünk tanúi vasárnap, november 24-én a Királykő északi gerincén. Bajka Lacival és Szeróval indultunk a Botorog forrástól a fejlámpák fényénél (820 m / 6,20 h). Nagyon jó iramban haladtunk a Curmatura menedékház felé, lámpáinkat a Zanoaga tisztáson már le is olthattuk. Itt kiderült hamarosan, hogy nem lesz könnyű életünk fent a gerincen, hiszen már most jól éreztette a szél a hatását, illetve a hegy is sötét és kövér fellegekbe burkolózott. Na de reméltük a legjobbakat és igyekeztünk szedni a lábunkat. Rövid időn belül megérkeztünk a Curmatura menedékházhoz (1470 m / 7,30 h), ahol csak annyi időre álltunk meg amíg Szeró vizet vett fel a ház melletti forrásból. Jóformán fel sem keltek a háziak, de mi sem akartuk zavarni senkinek az álmát. Épp a két nagy szentbernáthegyi kutya kacsintott ki a fekhelyükről, de kedvük nem volt kimászni onnan ebben a „kutyaidőben”.

Ezen a részen még esőt is kaptunk, szerencsére nem tartósat, úgyhogy nem áztunk el még az elején. A háztól kék háromszög jelzést követtünk a Hegyes-csúcs irányába. Itt is nagyon jól haladtunk, szedtük a lábunkat rendesen a meredek emelkedőn. E szakasz is nagyon ismerős számunkra, tehát jóformán nem is nézelődtünk semerre, csak az előttünk levő ösvényre. Igaz minél fennebb érve, annál jobban belemásztunk a ködbe, ezért nem is lett volna nagy értelme a nézelődésnek és az időpocsékolásnak. A Hegyes-csúcs felé mászás utolsó szakaszán elhagytuk a menedéket nyújtó völgyet és megismerkedhettünk az egyre jobban dühöngő Szél Úrral. Ette fene gondoltam, már közel vagyunk a menedékhelyhez, valahogy kibírom szélkabát nélkül. Az utolsó száz méteren aztán átfújt rendesen az egész testemen.

Végre megérkeztünk a Hegyes-csúcs alatti menedékhelyhez (2150 m / 8,45 – 9,20 h). A rohanásnak köszönhetően alig két és fél órát meneteltünk a reggeli indulástól. Ez is volt a cél különben, minél hamarabb felérni ide, lássuk mi lesz az elkövetkezőkben. A menedékhelyen épp most kelt fel a páros aki ott éjszakázott. Egész éjszaka hallgatták a szél „koncertjét”, ezért keveset aludtak. Mi nekiálltunk enni és gondolkodni hogyan tovább. Szeró már be is jelentette, hogy ő tovább nem jön ebben az időben, Bajka Lacival ketten azonban erre a variánsra nem is gondoltunk. Megegyeztünk, hogy ha nem bírjuk a menést a szélben, akkor hamarosan visszatérünk.

Elbúcsúztunk Szerótól és Bajka Lacival ketten folytattuk utunkat a Pásztor-csúcs irányába.  A szél roppant erővel fújt, igaz most már rendesen beöltöztünk, ígyhát nem zavart. Kilátásunk sem volt majdnem semmi, de látszott a menetirányunk, ami elég is volt nekünk. A gerincen jól neki lehetett dőlni a szélnek, garantáltan megbírt. Ez mindenféleképpen érdekes játék. A szél balról fújt, amikor átjöttünk néha a gerinc jobb oldalára, akkor ezt nem éreztük. Úgy is neveztük e helyeket, hogy „Hawaii-ban járunk”. A Cimbalmokat elhagyva kezdtük észrevenni, hogy szakadozik a felhőzet és hamarosan már csodálatos kilátásban lett részünk a felhők felett. Már nem is érdekelt a szél sem, igyekeztünk fotózni. Minél jobban közeledtünk a Pásztor csúcshoz, annál jobban enyhült az időjárás. A szél sem erőlködött annyira, megadta magát és a felhők minél jobban szétszéledtek.

A Pásztor-csúcson már csúcsfotóztunk és élveztük a tájat. A Grind-nyereg felé tartottunk, ahol az itt található menedékhelyen ismét falatoztunk (2200 m / 11,10  - 12,15 h). Elégedetten nyugtáztuk a mai napot, nagyon megérte, hogy eljöttünk. Szeró hiányát sajnáltuk.

Jól éreztük magunkat a menedéken, ettünk, hegyi történetekről beszélgettünk, aztán észrevettük a napsugarakat. Gyorsan kijöttünk és habár a szél ismét keményen fújt, de csodálatos napsütötte táj tárult elénk. Ez a pillanat volt a túránk fénypontja is. Jónéhány fotó készítése után indultunk lefele az alsó Grind menedék felé. Minél lenneb érve a kőgörgetegen, annál enyhébb időjárásban volt részünk. Itt már nem is siettünk, több helyen megálltunk bámulni az előttünk levő Bucsecs hegységet. Így értük el az alsó Grind menedéket, ahol időmilliomosok lévén, hosszan pihentünk, élveztük a csendet és a tájat (1620 m / 12,55 – 13,30 h).

Innen már egy jó laza futamodás volt a Zernyesti szoroson keresztül a Botorog forrásig, ahol Szeró már várt ránk (820 m / 15,10 h).

Fotók:

2013. november 4., hétfő

Királykő: Az elrejtett menedékhelyek világa, nov 3



Kihasználva ezt a novemberi kellemes vasárnapot, elautóztunk a Királykő lábához, hogy újra felkeressem az eléggé régen látott csodálatos helyen elhelyezkedő Királylány Kastélya (Craita) és Aninata menedékhelyeket. Mint sokan tudják, e létesítmények nem a turistaösvényeken találhatók, hanem a Királykő legeldugottad és legszebb részein. Beszámolóm nem fog kitérni részletes útmutatásra, hiszen a hegység e pompás részét és ennek „gyümölcsét” úgyis azok élvezik, akik tiszta szívből keresik fel e tájat.

Vasárnap reggel indultunk a Plaiul Foii menedékháztól (849 m / 6,40 h), amely jelenleg felujítás alatt áll és az ottaniak elmondása szerint 2014 március 15-től nyit. Előttünk állt teljes egészében a csodás Királykő, már alig vártuk, hogy belépjünk a sziklavárának kapuján. Jelzetlen útvonalon követtünk egy patakot, eleinte kényelmes emelkedőben volt részünk. A völgy utolsó szakaszán kissé nehezebbre vált a terep a kőfolyások miatt. Pontosan a hegység lábánál kiszálltunk a völgyből és erdőben, meredek ösvényen felkapaszkodtunk a Királylány Kastélyhoz (1610 m / 9,20 – 10,20 h). Szándékosan több időt szenteltünk az ittlétre, sietségre nem volt okunk. A menedékhely mellett reggeliztünk, átlapoztuk a füzetbe beírt régebbi és újabb szövegeket. Átvizsgáltuk a kis házikót, rendesen mindennel felszerelve találtuk ami egy ilyen helyre szükséges. Pihenés után felvettük a hátizsákot és indultunk felfele.

Az utunk következő szakasza egy szárazvölgyben vitt fel. Előtte egy sziklaoldalon harántoztunk egészen a szárazvölgy aljáig. Az első szöktető volt a leghosszabb is egyben (15 m). Nagyon jó fogások és lépések vannak, élveztük a mászást. A továbbiakban egy kisebb és egy hosszabb szöktető kimászása után az Aninata kunyhó keresésével foglalkoztunk. Mivel régebb voltam itt, kissé bizonytalan voltam a tájékozódásban. Biztonságképpen telefonon Jártó Gáborral – a Királykő nagy ismerőjével – megerősítettem az útirányt, amit ezúton is köszönök. Így könnyedén megtaláltuk a mesebeli helyen elhelyezkedő kétszemélyes kunyhót (1710 m / 11,45 – 12,20 h). Itt is elővettük az emlékkönyvet, átlapoztuk az oldalait érdekes írásokat találva több kedves ismerőseink által. Pihentünk, elmélkedtünk, majd indultunk a Közép Öv irányába. Megkerestük az Anghelide-kanyon felső beindulását, lementem egészen a közepéig, bebizonyosodva, hogy nem nehéz a járhatósága. A szűk folyósóban jó nagy kövekben lehet kapaszkodni. Ez egy ideális következő úticél lesz lentről felfele, hiszen így érdekesebb.

Mivel az idő rohamosan telt, nem láttuk értelmét a felfele menetelnek, inkább egy jó nagyot pihentünk és visszaindultunk a felfele követett úton a Királylány Kastélyhoz. A nagyobb szöktetőket kötél segítségével leereszkedtük, úgyhogy a rappelozás tehnikáját is felfrissítettük. Ez nagyon érdekes része volt a napunknak. Visszatérve a menedékhelyez, ebédeltünk és jókorát pihentünk (1610 m / 14,50 – 15,30 h). Élveztük a hely magasztosságát. Aztán következett a visszajövetel az autóhoz, hiszen a sötétség már nagyon a nyomunkban járt (849 m / 17,15 h).

Nagyon szép kirándulásban volt részünk és várjuk a visszatérést a Királykő országba.

Fotók:

2013. október 28., hétfő

Babatúra a Bodoki tetőre, okt 26



Gyönyörűszép őszi napban volt része mindazoknak a 31 résztvevőnek, akik szombaton úgy döntöttek, hogy eljönnek a Bodoki havasokba. A málnási találkozást követően indultunk a kék pont jelzéssel ellátott ösvényen (580 m / 9,20 h). Már az indulásnál egy izgalmasabb pillanat következett, vagyis a patakon való átkelés. Persze ez nem okozott poblémát. Aztán bemelegítőnek megtette a hatását a Herecz-vára felé meredek kapaszkodó. A  12 gyerek azonban friss erőben voltak a teljes energiájukat bevetve hősiesen kimászták ezt az akadályt is. Azonban ne felejtsem el a velünk tartó Linda kutyus rendkívüli munkáját, hiszen neki is köszönhető a gyerekek szórakoztatása, ezáltal feledve a fáradtságot.

A vártetőn megálltunk egy hosszabb pihenőre, majd innen a Hintók útját követtük a gerincen a Kincsás felé. E hosszabb útszakaszon igazi őszi erdei tájkép fogadott. A Nap besütött a kopaszodó fák közé, mi pedig a száraz avart rugdostuk felfele, közben szívtuk a kellemes specifikus erdei illatot. Lassan haladtunk mindenkit bevárva, ezalatt Linda kutyus tette a dolgát a gyerekekkel szórakozva.

A Kincsás-vár alá érve ismét egy hosszabb pihenő következett. Itt már előttünk állt a kirándulásunk célpontja, a Bodoki-tető. Néhányan felkapaszkodtunk a felettünk levő vártetőre, a többiek addig pihentek. Aztán a Zoltán kútja felé vettük az irányt, ahol víztartalékjainkat feltöltöttük. A vályúkban való gyerekes pancsolás után egy utolsó erőfeszítéssel kimásztunk a Bodoki tetőre (1193 m / 13,40 – 15,30 h).

A tetőről gyönyörű kilátásban volt részünk főleg a lábunk előtt elterülő Alsó Háromszéki medencére és észak felé a Kakukk-hegy irányába. A Kárpátkanyar hegyei és a déli magashegyek is látszottak, már amennyire megengedte az enyhén párás levegő. A hosszabb pihenő alatt szalonnát és kolbászt is sütöttünk, a gyerekek zöme jól kihancúrozta magát. A tetőről majd néhány társunktól elbúcsúztunk, mivel hamarabb haza akartak érni. Mi még kifeküdtünk és élveztük az őszi napsugarak kényeztetését.

Eljött a lefele indulás ideje is. Most már sokkal gyorsabban haladtunk, a gravitáció megtette a hatását. A Hintók útján levő avart jól feltúrtuk, nagyon jó kedvűen ereszkedtünk lefele. A legélvezetesebb a gyerekek számára azonban a Herecz vártól lefele való legurulás volt. Szó szerint lehet értelmezni, hiszen a több mint 100 m-es meredek szintkülönbséget sikítozva, nagy ricsajjal gurulták végig az avarban. Amúgy csengett az erdő. Ilyen körülmények között érkeztünk vissza autóinkhoz és búcsúztunk egymástól (580 m / 18,00 h).

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kiránduláson való részvételt és szeretettel várunk mindenkit az elkövetkezőkben.

Fotók:

2013. október 20., vasárnap

Bodoki tető gyerekekkel, okt 26



Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett következő kirándulásunk a Bodoki-tető lesz, amely egyben zárja a túrasorozat idei évadját. Megnézzük a Herec-vár romjait, majd az óriások által lakott Kincsás várának helyén elmélkedhetünk. Továbbá kimászunk a Bodoki tetőre, ahonnan szép időben talán egyik legszebb kilátás nyílik a Háromszéki medencére és a Kárpátkanyar hegyeire.  

Időpont: 2013 október 26 (szombat).

Útvonal: Málnásfalu (600 m) – Herec vára – Kincsás vára – Bodoki tető (1193 m) és vissza.

Szintkülönbség: +/- 600 m. Túrahossz: 18 km. Nehéz kategóriájú kirándulás.

Felszerelés: meleg öltözék, egy napra élelem, esőköppeny, bakancs. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket. Babakocsival nem járható az út.

Találkozó rögtön a málnásfalusi sorompó utáni út mellett kialakított parkolóban 8,50 órakor. Indulás 9 órakor. Vonattal is lehet jönni Sepsiszentgyörgyről a 8,17 órakor induló személyvonattal Málnásfaluig. A málnásfalusi vasútállomástól vissza kell gyalogolni kb 200 m-t a találkozási pontig (Sepsiszentgyörgy irányába).

Hazaérkezés Sepsiszentgyörgyre 18 óra körül.

Rossz idő esetén a túra elhalasztódik.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

                                        

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

2013. október 14., hétfő

Őszi kirándulás a Nagykőhavason, okt 13



Habár ezelőtt alig egy héttel hó födte a nagykőhavasi tájat, most vasárnapra ez mind elolvadt és kellemes őszi kirándulásban lehetett részünk. Az időjárás mindvégig velünk tartott, az előrejelzések biztatóak voltak, így semmi okunk nem volt az otthonmaradásra.

Kedves marosvásárhelyi családbarátainkkal együtt indultunk A Malomdomboktól (670 m / 9,20 h). A Sipoly-völgyet követtük a Hétlétra vízesésig. Gyerekeink a hátizsákokban már az indulást követően figyelgették egymást. A Hétlétra vízesésnél figyelmeztető táblákat találtunk, hogy még nincs megnyitva a nagyközönség előtt a szoros a munkálatok miatt. Amíg a társaink megpihentek a szoros előtt, én addig leellenőriztem annak lejárhatóságát (1000 m / 10,20 – 11,10 h).  A felújított létrákon gondok nélkül át lehet menni, ezt tettük mi is. A gyerekek egyáltalán nem féltek a nagy víz zúgásától, sőt igenis élvezték.

A vízesés után meredek kapaszkodó következett egészen az EKE menedékházig. Néhány pihenőt közbeiktatva az utunk során problémák nélkül értünk ki a ház előtti platóra. (1630 m / 12,50 – 15,00 h). Itt időt szakítottunk a hosszabb pihenésre és gondoltunk a gyerekekre is, hogy végre kimozdulhassanak a hátizsákból és kedvükre hancúrozzák magukat a ház előtti hatalmas téren. Ígyhát volt a házban evés-ivás, majd odakint szamarakkal, kutyákkal barátkoztunk. A két kicsi – Péterke és Uzonka – vakondtúrást túrtak, hempergőztek a fűben, szemmel láthatóan jól érezték magukat és össze is barátkoztak.

Aztán következett az indulás pillanata, hiszen haza is kellett jönni. A kiruccanás megtette hatását, a családi úton lefele a két kisgyerek, hátizsákokban álomba merülve pihenték ki az aktív nap fáradalmait.

Fotók: