2015. március 23., hétfő

Királykő: Calinet- és Ablakos sziklavölgyek, márc 21



Március 21-én reggel nyolcan indultunk a Plaiul Foii-tól (849 m / 6,30 h). Csíkból és Sepsiszentgyörgyről verődött össze csapatunk. Borús idő fogadott, de tudtuk, hogy ez nem tart soká és gyönyörű időben lesz részünk e napon. Nem is csalódtunk. Az előző két napi havazás nem tetszett nekünk, meg is volt az eredménye. Már lentről friss hóba tapostunk, ahogyan haladtunk felfele egyenes arányban nőtt a hó vastagsága. A Sárga Falnál már térdig jártunk benne. Az erdőben csendesen haladtunk, senki nem akart megszólalni. Mintha menet közben még aludtunk volna. A Reménység menedékhelyhez épp időben érkeztünk fel, ahol megpihentünk és falatoztunk (1690 m / 9,00 – 9,30 h).

A menedékhelytől a Calinet-sziklavölgy felé mentünk. Az erdőben néhol derékig is ért a hó, reméltük, hogy a völgyben jobb lesz a helyzet. A vaslétrán való leereszkedés nagy elővigyázatossággal történt, majd beértünk völgyünkbe. Itt szerencsére csak max térdig süppedtünk a hóba, természetesen az elsőnek volt nagyon nehéz dolga, aki törte a havat. Az időjárás közben teljesen helyrejött, kitisztult felettünk az ég. Fennebb haladva a Calinet-völgyön kemény havat is találtunk, itt érezhetően gyorsabban haladtunk. A táj mesebeli volt. Mindenfelé cukorfehér sziklák és felettünk a kék ég. A szöktetők mind fel voltak telve, tehát ezek nem okoztak gondot. Még a völgy legnagyobb szöktetője, amely közel 20 m magas, az is teljesen be volt fedve. Meglepően gyorsan kiértünk a völgyből az északi gerincre, pedig nem is siettünk (2140 m / 11,30 – 12,15 h). Itt a Nap hétágra sütött ki is használtuk a melegét. Pihenés közben Péter úgy döntött, hogy egy hópárkánnyal még megküzd, amelyet sikeresen végre is hajtott.

Felfrissülés után indultunk visszafele. Az Ablakos-sziklavölgy volt a cél. Az eredeti leereszkedési helyig nem mentünk el, hanem hamarabb vonultunk vissza a nyugati oldalba. Az ereszkedés könnyen ment a nagy hóba, egyenesen élvezetes volt egy pontig, amikor észrevettük, hogy biza ha át akarunk menni az Ablakosba akkor át kell másszunk egy gerincen. Tehát egy újabb – szerencsére rövid – völgyecskét másztunk ki, ekkor észrevettük az alattunk levő ablakot. Jó helyen vagyunk. Itt több időt is töltünk, elég fáradtak is voltunk a sok vizes hó taposásától.

Ezzel a kimászással jelentős időt töltöttünk, de nem volt probléma, még sok volt estig. Az Ablakoson való leereszkedés szerencsére árnyékban történt, tehát a hó nem tapadt. Ennek nagyon örvendtünk. Ebben a szűk völgyben még nagyobb volt a hó, mint ahol felmentünk. Rendesen úsztunk lefele. Persze ez nagyon élvezetes volt, nem fáradtunk. Visszatérünk a Reménység menedékhez ahol a napsugarakkal kényeztetjük magunkat hosszabb ideig (1690 m / 15,30 – 16,20 h).

Visszaereszkedni a Sárga Falig nem is ment olyan egyszerűen mint gondoltuk volna. A jól meglatyakosodott hó nagyon tapadt a hágóvasainkra, minden lépésnél le kellett ütni róla a havat. Aztán odalent végre levehettük a felszerelést és nagy megkönnyebbüléssel – most már igazi gyors tempóban robogtunk le az autóinkhoz. Csodálatos naplementében volt részünk, ez volt a hegység ajándéka számunkra (849 m / 18,20 h).

Fotók: