2015. augusztus 24., hétfő

Fogaras: Ciortea-gerinc, aug 22



Szombaton hajnalban heten indultunk útnak fejlámpák fényénél a Német-tisztástól (710 m / 5,40 h). Piros kereszt jelzést követtük a Barkács menedékház irányába. Eleinte jól meg kellett néznünk hová lépünk, hiszen nagy volt a sár, aztán amikor rátértünk az erdőkitermelő útról az ösvényre, megszabadultunk e kellemetlen útszakasztól. Hamarosan kezdett virradni. Laza iramban haladtunk, sietésre nem is volt ok. Könnyű szerpentinek vezettek felfele, néha átvágtunk egy új erdőkitermelő úton, amely egészen a menedékházhoz visz. 

A ház előtt nagy a csend, két-három kutya üdvözöl hangos ugatással (1550 m / 8,00 – 8,50 h). Kijött a házigazda is, miután megkérdezte a szokásos humorosságával, hogy „ki kergetett el otthonról bennünket”, beinvitált a házba. A szürke homályban megreggeliztünk, pihentünk és szemünk sarkával figyeltük a szépen megvetett ágyakat, milyen jó volna aludni ott most hirtelen. Nem is csoda, hiszen az időjárás inkább a szundikálós embereket részesítette előnyben.

A háztól hatan folytattuk utunkat a kék pont turistajelzésen, a Feleki-tó felé. Egyik túratársunk nem vállalta a továbbjövetelt, így a háznál bevárt minket. A felfele út egyelőre lefele indult. Jó 150 m szintkülönbséget el is vesztettünk amíg beértünk a Feleki-völgybe. Itt hatalmas erővel fújt  a szél szemben velünk, pontosan ahol kimentünk az erdőből. A szél hatására azonban a fellegek kezdtek oszladozni és még a Nap is kisütött, ennek nagyon örvendtünk. Két hosszabb emelkedővel küzdtünk meg, mire megérkeztünk a tóhoz (2007 m / 11,10 – 11,20 h). A jól leapadt tó partján három sátor is állt. Lefényképeztük a tavat és el is határoztuk, hogy mivel az idő nem fordult rosszabbra, így felmegyünk a Ciortea-gerincre is.

Utunkat a főgerincjelzést követve folytattuk nyugat irányba. Egy meredek emelkedőt másztunk ki egészen hamar a Feleki Ablakig (2178 m / 11,50 – 12,10 h). A nyeregben csodák csodájára a szél is elállt, lehetőséget adva a pihenésre és kajálásra. Szép kilátásban volt részünk az alattunk levő tóra, néha Ciortea csúcsaira, amikor épp kibújtak a felhőből.

Pihenő után elhagyjuk a turistajelzést és indulunk a Ciortea-gerincen. Eleinte kimászunk könnyedén a Tó-csúcsra (2259 m / 12,30 h). Innen lényegesen keskenyedik a gerinc, néhol éles köveken kellett egyensúlyozni. Elérjük a hatalmas sziklafal tövét, ennek oldalában kellett utat keresni. Pont ekkor sajnos az időjárás rosszabbra fordult, a köd belepett minket. Vékony vízréteg lepte be a sziklákat, nagyon síkossá téve ezeket. Szerencsére tájékozódni jól lehetett és a nehéz útszakasz felénél járhattunk, ígyhát a visszavonulást kizártuk. Ismervén is a gerincet, tudtam, hogy a másik oldalon jóval könnyebb lesz a lejutás. Egyelőre a sziklafal északi oldalában harántoztunk, majd egy megfelelőnek tűnő alkalomkor hirtelen felmentünk a gerincre. Pontosan a keleti (nagyobb) és a nyugati (kisebb) csúcsok közé érkeztünk. A gerinc túloldalán némi kilátásban is volt részünk. A nyugati-csúcs eléréséig egy keskeny sziklás gerincet követtünk. A kövek nagyon síkosak voltak, fokozott elővigyázatosságot igényelt az előrehaladás. Főleg a nagyon keskeny helyeken. Na de nyugodt lélekkel problémák nélkül küzdtük le az akadályokat és boldogan álltunk a Ciortea keleti csúcsán (2422 m / 14,30 – 14,40 h). Itt találkozunk a piros kereszt jelzéssel, amely aztán levezet a hegyről a túloldalon. Csoportkép készítése után indulunk lefele a hegyről.

A Ciortea keleti oldala lényegesen könnyebb mint a nyugati, hamar le is érünk a Garbova nyugati nyergébe (2140 m / 15,15 h). Itt egy rövid szakaszon ismét találkozunk a piros sáv főgerinc jellel, ezzel együtt megyünk a Garbova keleti nyeregbe, majd a Skála-csúcs felé. Az utóbbira már nem megyünk fel, búcsút intve a főgerincnek a piros keresztet követve, a Skála-hegy oldalában haladunk tovább. Következett a hosszadalmas ereszkedő a Barkács menedékházhoz. Az időjárás nem javult, na de ez már nagyon nem is érdekelt, egyszerű turistaösvényt követtünk. A nehézségeket jóval a hátunk mögött hagytuk. Útközben málnát és áfonyát találtunk, be is lakmároztunk istenesen belőle. Egyre erősödő esőben érkeztünk vissza a házhoz, ahol már várt az ottmaradt társunk (1550 m / 17,20 – 18,10 h).

Jólesett a meleg leves elfogyasztása, majd a pihenő és a csoportkép elkészítése után elbúcsúztunk a házigazdától és indultunk lefele. Erre már az eső is elállt. Jó iramban haladtunk lefele, ennek köszönhetően idejében leérkeztünk a Német-tisztáshoz, ahol autóink vártak (710 m / 19,40 h). Hazaindulás előtt még megnéztük a tenyésztett szarvasokat és őzeket, majd elbúcsúztunk egymástól.

Fotók itt.
 

2015. augusztus 17., hétfő

Kisbakancs-túra a Nagykőhavasra, aug 16



Augusztus 16-án vasárnap 36-an gyűltünk össze a Malomdomboknál. A résztvevők közül 16 gyerek volt. Kellemes reggelen indultunk útnak a piros sávval jelölt családi ösvényen. Gyerektempóban haladtunk és igyekeztünk minden fontosabb állomásnál – pad, forrás – hosszabb-rövidebb pihenőt beiktatni. Az erdőben néha monotonabb volt a gyerekek számára a gyaloglás, már alig várták, hogy kijátszhassák magukat a menedékház előtti téren. Ez nagyon jól meglátszott.

Négy óra alatt meg is érkeztünk a „célponthoz”, ahogyan egyes gyerekek nevezték. Gyors evés után következett a várva-várt játszás. Főleg a szamarak arattak nagy sikert, de egy homokdomb is felkeltette a gyerekek érdeklődését. Bő két órát töltöttünk el, ezalatt az idő alatt mindenki kihancúrozhatta magát. Meg is látszott a gyerekeken, főleg akik a homokbuckát választották. Na de a boldogság és a jókedv ami látszott az arcukon, annak a látványa mindent megért.

A csoportkép elkészítése után indultunk lefele. Az időjárás most is megkímélt, hiszen nagyon borúsra fordult egy pillanatra az időjárás, de az eső elkerült, sőt később ismét kiderült. Lefele természetesen jobban ment a haladás, habár ekkor sem siettünk. Még a Malomdombok előtt a patakban lehetett egy utolsót pancsolni, vagy gátat építeni és azzal búcsúztunk is egymástól.

Köszönet mindenkinek a részvételért és találkozzunk következőkor is!

Fotók: